Le français avec André – Franciául Andrással

Au mode indicatif, à part les temps verbaux proprement dits (présent, imparfait, passé composé, passé simple, plus-que-parfait, futur simple, futur antérieur), il y a aussi ce qu’on appelle les périphrases verbales, où le sens lexical du verbe est porté par son infinitif présent. Ces périphrases expriment certaines nuances quant au moment du fait.

Kijelentő módban a tulajdonképpeni időalakokon kívül (jelen idő, folyamatos múlt, összetett múlt, egyszerű múlt, előidejű múlt, egyszerű jövő, előidejű jövő) vannak még úgynevezett igei körülírások is, amelyekben a lexikai jelentést a főnévi igenév hordozza. Az igei körülírások bizonyos árnyalatokat fejeznek ki a cselekvés vagy a történés időpontját illetően.

venir de + infinitif

venir de + főnévi igenév

Avec venir à l’indicatif présent, on exprime un fait récent par rapport au moment où on parle (le passé récent) :

A venir igével kejelentő mód jelen időben a beszéd pillanatához viszonyítva közvetlenül előtte vagy a közelmúltban lezajlott cselekvést, megtörtént valamit fejezünk ki (közvetlen múlt):

Elle vient de partir.

Az előbb ment el.

Avec venir à l’imparfait – un fait passé qui a eu lieu peu de temps avant un autre fait passé (le plus-que-parfait récent) :

A venir ige folyamatos múltjával – közvetlenül más múltbeli cselekvés vagy történés előtti cselekvés vagy történés (előidejű közvetlen múlt):

Elle venait de partir quand je suis rentré.

Éppen azelőtt ment el, mielőtt hazaértem.

être en train de + infinitif

être en train de + főnévi igenév

Avec être au présent – un fait en cours d’avoir lieu au présent :

Az être ige jelen idejével – folyamatban levő cselekvés vagy történés a beszéd pillanatában:

Ne fais pas de bruit, je suis en train de parler au téléphone !

Ne zajongj, telefonálok!

Avec être à l’imparfait – un fait en cours au passé, au moment où a lieu un autre fait :

Az être ige folyamatos múltjával – más múltbeli cselekvéssel vagy történéssel egyidőben folyamatban levő múltbeli cselekvés vagy történés:

J’étais en train de déjeuner quand le téléphone a sonné.

Éppen ebédeltem, amikor csengett a telefon.

aller + infinitif

aller + főnévi igenév

Avec aller au présent – en principe, un fait futur proche par rapport au moment où on parle (le futur proche) (En fait, cette périphrase peut aussi exprimer dans la langue parlée un fait futur qui n’est pas proche.) :

Az aller ige jelen idejével – elvben a beszéd pillanatához viszonyítva olyan cselekvés vagy történés, amelyet a beszélő a közeli jövőbe helyez (közvetlen jövő idő). (Valójában ez a körülírás a beszélt nyelvben a távolabbi jövőbe helyezett cselekvést vagy történést is kifejezhet.):

Attention ! La statuette va tomber !

Vigyázz! A szobrocska le fog esni!

Avec aller à l’imparfait – un fait passé ultérieur à un autre fait passé et proche de celui-ci (le futur proche du passé) :

Az aller ige folyamatos múltjával – közvetlenül más múltbeli cselekvés vagy történés előtti cselekvés vagy történés (múltbeli közvetlen jövő):

Je savais que Paul allait me rendre visite, c’est pourquoi je suis rentré vite.

Tudtam, hogy Paul meg fog látogatni, ezért hamar hazamentem.

être sur le point de + infinitif

être sur le point de + főnévi igenév

Avec être au présent – un fait imminent par rapport au moment où on parle :

Az être ige jelen idejével – a beszéd pillanatához viszonyítva azonnali cselekvés vagy történés:

Je ne peux pas te parler maintenant, je suis sur le point de partir pour Paris.

Nem beszélhetek veled most, rögtön indulok Párizsba.

Avec être à l’imparfait – un fait passé qui allait être accompli juste avant un autre fait passé :

Az être ige folyamatos múltjával – olyan múltbeli cselekvés vagy történés, amely közvetlenül más múltbeli cselekvés vagy történés előtt valósult volna meg:

J’étais sur le point de sortir quand quelqu’un est venu chez moi.

Éppen kiléptem volna a házból, amikor eljött hozzám valaki.