Le français avec André – Franciául Andrással

1. Formation : le radical de l’infinitif présent +

1. Alakítása: a jelen idejű főnévi igenév töve +

• la terminaison -é pour les verbes du 1^er groupe de conjugaison : mangé

• az -é végződés az 1. ragozási csoporthoz tartozó igék esetében: (meg)evett

• la terminaison -i pour les verbes du 2^e groupe : fini

• az -i végződés a 2. csoportbeli igék esetében: befejezett

• quatre terminaisons possibles pour les verbes du 3^e groupe : -s (mis), -u (su), -t (dit), -i (senti), -ert (ouvert) (consulter le tableau des verbes irréguliers)

• négy lehetséges végződés a 3. csoporthoz tartozó igék esetében: -s (tett), -u (tudott), -t (mondott), -i (érzett), -ert (nyitott) (lásd a rendhagyó igék táblázatát)

2. Emploi

2. Használata

a) Le participe passé peut remplir la fonction d’épithète ou d’attribut comme tout adjectif qualificatif. Dans ces cas, il s’accorde avec le nom ou le pronom qu’il détermine. Voir à ce propos Le féminin des adjectifs et des noms qui ont les deux genres.

a) A múlt idejű melléknévi igenév lehet a mondatban jelző vagy névszói állítmány névszói része, mint akármelyik tulajdonképpeni melléknév. Amikor ezekkel a funkciókkal rendelkezik, nemben és számban egyezik az őt alárendelő főnévvel vagy névmással. Lásd ezzel kapcsolatban A melléknevek és a két nemmel rendelkező főnevek nőnemű alakja cikket.

b) Cette forme verbale participe à la formation des temps verbaux composés avec les verbes auxiliaires avoir et être. Ayant cette fonction, le participe passé s’accorde dans certains cas en genre et en nombre avec le sujet ou le C.O.D. de la phrase, et ne s’accorde pas, c’est-à-dire reste à la forme de masculin singulier, dans d’autres cas. Consultez à ce sujet l’article L’accord du participe passé.

b) Ez az igenév az avoir és az être segédigékkel együtt alkot összetett igealakokat. Ebben a minőségében egyes esetekben egyezik nemben és számban a mondat alanyával vagy tárgyával, más esetekben nem, azaz megmarad hímnem egyes szám alakjában. Lásd erre vonatkozóan A múlt idejű melléknévi igenév egyeztetése cikket.

1. Formation : le verbe auxiliaire avoir ou être à l’indicatif présent + le participe passé. (Pour savoir quels verbes se conjuguent avec quel auxiliaire, voir Utilisation des verbes auxiliaires.) Voici des exemples :

1. Alakítása: az avoir vagy az être segédige kijelentő mód jelen időben + a múlt idejű melléknévi igenév. (A segédigék használata cikkben látható, mely igék melyik segédigével ragozandók.) Példák:

nager

úszni

j’ai nagé
tu as nagé
il / elle a nagé
nous avons nagé
vous avez nagé
ils / elles ont nagé

úsztam
úsztál
úszott
úsztunk
úsztatok
úsztak

partir

elmenni

je suis parti(e)
tu es parti(e)
il est parti
elle est partie
nous sommes parti(e)s
vous êtes parti(e)(s)
ils sont partis
elles sont parties

elmentem
elmentél
elment (hímnem)
elment (nőnem)
elmentünk
elmentetek
elmentek (hímnem)
elmentek (nőnem)

se peigner

megfésülködni

je me suis peigné(e)
tu t’es peigné(e)
il s’est peigné
elle s’est peignée
nous nous sommes peigné(e)s
vous vous êtes peigné(e)(s)
ils se sont peignés
elles se sont peignées

megfésülködtem
megfésülködtél
megfésülködött (hímnem)
megfésülködött (nőnem)
megfésülködtünk
megfésülködtetek
megfésülködtek (hímnem)
megfésülködtek (nőnem)

Voir l’article L’accord du participe passé pour savoir quand il s’accorde et quand il ne s’accorde pas.

A múlt idejű melléknévi igenév egyeztetése cikkben látható, mikor kell azt egyeztetni és mikor nem.

2. Emploi : Le passé composé du mode indicatif exprime un fait accompli dans le passé, par rapport au moment de la parole.

2. Használata: A kijelentő mód összetett múlt ideje a beszéd idejéhez viszonyítva a múltban lezajlott cselekvést, megtörtént valamit fejez ki.